Magnificat
2006.10.25. 12:58
A Boldogsgos Szz Hlaneke, a Magnificat a Szentrsbl vett dicsts: Mria ezzel vlaszol rokona, Erzsbet kszntsre, s magasztalja Istent megvlt mvrt (Lk 1,47-55). Mr az skeresztnyeknl az Egyhz hlaad neke, s azta is imdkozzuk az esti zsolozsmban, a kzssgi s magn imdsgokban. Mria az Egyhz mintja, jelkpe, igazi elnekese ebben a hlaadsban.
Magasztalja lelkem az Urat,
s szvem ujjong dvzt Istenemben.
Tekintetre mltatta alzatos szolgllenyt:
me ezentl boldognak hirdetnek az sszes nemzedkek,
mert nagyot mvelt velem , aki Hatalmas:
, akit Szentnek hvunk.
Nemzedkrl nemzedkre megmarad irgalma azokon, akik istenflk.
Csodt mvelt ers karjval:
a kevlykedket szjjelszrta, hatalmasokat elztt trnjukrl,
kicsinyeket pedig felmagasztalt;
az hezket minden jval betlti,
a gazdagokat elbocstja res kzzel.
Gondjba vette gyermekt, Izraelt:
megemlkezett irgalmrl,
melyet atyinknak hajdan meggrt,
brahmnak s utdainak mindrkk.
Dicssg az Atynak, a Finak s a Szentlleknek, mikppen kezdetben, most s mindrkk. men.
|